de be kell vallanom, hogy így van
eltűntek a sötét felhők, megijedtek a nyálkás mumusok, bebújt az ágy alá a bánat
érzem, hogy több a szerelem a levegőben,
és mégiscsak lehet olyan, hogy boldog;
és én csak nevetek,
mert végre úgy érzem, hogy szabad;
és egész nap versek járnak a fejemben,
és nem is látok a sok-sok szépségtől
csak ne tudnám, hogy jön még zivatar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése