2013. május 29., szerda

kapar a lelkem;

kiteregettük a lelkünket;
a döntés keserédesen kering az éterben,
karcolja a levegőt

én sírtam - te tűrted
(vagy csak elnyelted, nem is tudom)

aztán megfogtuk egymás kezét;
és együtt vándoroltunk a véghez vezető macskaköves úton



ki tudja, mi jön ezután?
lehet, hogy meg sem érkeztünk végleg
lehet, hogy beestünk a kapun


most leginkább skizofrén érzelmeim vannak



sok veszett el ma,
de talán az elvesztésnek is van helyes módja



szép emlékeket dédelgetek,
a legszebbeket a világon


de ez most kell
ha nem is ez a 'Fine' a fekete-fehér mozifilm utolsó kockáján

de egy (rövidebb - hosszabb) szünet;
szabadság a láncok szorításából


én most beleillesztem a torkom az ismeretlen kezek bölcsőjébe;
meglátjuk, hogy megfojt-e, vagy átölel





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése