először is: hitetlenkedve észleltem, hogy a blogot már nem csak oroszok és amerikaiak látogatják (ami eléggé lehangoló volt számomra mindeddig), hanem felbukkant néhány magyarországi jelentkező is. ennek felettébb örülök, mert ugyan elvagyok én egymagammal kézenfogva is ezen a helyen, de jó tudni, hogy ha már más is itt van, legalább érti, amit mondok
de ez kisbetűs rész.
a Macska megígérte nekem, hogy elrabol, és elvisz magához; hogy összepakoljunk, és elutazzunk Finnországba
és majd szaunázunk, meg rénszarvagolunk meg húsgolyót zabálunk (IKEA-ba is akartunk menni, de rájöttünk, hogy az svéd. mondjuk akkor a húsgolyó is. mindegy.)
ezt mind megígérte nekem, azért, hogy vidám legyek. és én elmegyek vele, mert azt akarom, hogy mindketten vidámak legyünk
de most a Macska nincs itt. biztos elment feltöltődni a nagy út előtt
azt mondta, majd elmeséli nekem a meséjét;
azt, amit még nem mondott el
úgyhogy most csendben hiányolom egy kicsit, és várom hogy visszajöjjön
és akkor megint kap tőlem egy át nem vehető ölelést,
mert a virtuális öleléseket nem lehet beváltani a postán, mint az át nem vett csomagért kapott cetlit
szóval a Macska hiányzik,
és a Kockacukor is
a Kockacukor még jobban hiányzik
zavar, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás
már nem tudom uralni az érzéseimet,
talán ez a tünete a szerelemnek?
én nem akarok szerelmes lenni, amíg nem tudom biztosan, hogy nem törhetnek össze
én nem akarok tépett szárnyú bárgyú galamb lenni, aki bután hitt a szerelemben, és az fejbe vágta egy tányér frissen sült almáspitével
remélem, hogy a Kockacukornak is ugyanolyan rácsokat döngető érzései vannak, mint nekem
remélem, mindkettőnk kezéből kifolyik az irányítás
én kiengedem a kalitkából, ha azt mondod, hogy szabad
de addig még küzdök ellene kicsikét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése