olyan szívesen leírnám, hogy most éppen mi az égető lelki problémám (az mindig van, olyan, mint az éhség)
de nem merem, nem is azért, mert megbántanék valakit, nem, arról nincs szó; hanem azért, mert lehet, hogy a végén valami komoly vallomás kerekedne belőle, ami valószínűleg el is lenne túlozva, de ha nem, akkor is túl komoly lenne
nem írom le, hanem majd szépen elmesélem a Helycegnőnek, mert az ilyeneket neki kell elmesélni
mert ő tényleg figyel
és rá érdemes figyelni
pakolom a nagy elefántos táskám tartalmát, ami leginkább pizsamából, váltóruhából, fényképezőgépből, egy doboz cigaretta helyéból, papírzsepihalomból és egy csomó bözseutalványból áll
és majd főzünk forralt bort, megmutatom, hogy melyik romkocsmát látogassuk meg mindenképp holnap (azt, amelyiknek a falán Ady trónol egy sárga Ladában)
és biztos, hogy nem fogjuk kialudni magunkat, pedig kéne, mert megszálljuk Pestet (Nyíregyháza még várhat), és valószínűleg megint eszembe fog jutni a Macska, hogy hátha ő is itt lófrál, de bizonyára ez csak délibáb marad (és ha ezt majd elolvassa, akkor majd mosolyog, hogy na tessék, mennyi bizonyára meg esetleg meg valószínűleg egy mondatban, és ez még semmi)
félek a visszaúttól, és nem csak azért, mert már megint belemártogattam magam a meggondolatlanságba, hanem azért is, mert ide kell visszajönnöm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése