minden mandula;

emlékszem, hogy azt mondta:
-lehet, hogy az én hibám; sértődékeny vagyok. meg hirtelen haragú. de nem tehetek róla, Skorpió vagyok.

mindig, amikor eszembe jut ez, és a többi mentegetőző-vádaskodó mondat, ökölbe szorul a kezem, és hirtelen üvölthetnékem támad
a nekem szögezett vádak sűrű masszájába üvölteném, hogy 'nézz rám, itt nem én vagyok a rossz! nem én tépem cafatokra a másik eleven, meleg szívét és hajítom a tátongó semmibe. nem, én már kimostam a lepedőmet. de te! te olyat tettél, amit soha nem mosol tisztára - megszelídítettél, és amikor már védtelen megadtam magam neked, minden reményemet az öledbe fektettem, hogy tessék - építs belőle nekem várat, szöveteimre téptél, kimartad belőlem a bizalmat, és a legkönyörtelenebb módon kisemmiztél. nem, itt nem én tettem rosszat. itt te vagy a bűnös, és még csak nem is zavar. te nem vagy ember. te egy tátongó üresség vagy. egy érzelem hiányában vázákat tördelő fabábu!'

én már nem vagyok bánatos
már nem pottyantok könnyeket a füzetlapokra
már nem érint meg, ha visszagondolok
már beletörődtem
már rájöttem, hogy ha gyászolnék, azzal igazat adnék neki
már nem akarom mindenáron jóvá tenni
már nem igénylem, hogy jó legyen neki


nem, én nem fogok többé bűnös szerepet játszani
és nem is leszek áldozat

Kockacukor nem létezik többé, elolvadt egy csésze keserű-pocsolyaízű feketekávében

helyette vagyok más miatt rosszul,

mert rosszul lenni mindig kell

nem bírok a tudással,

makacsul tiltakozom ellene

és amikor majd rájövök, hogy ő nyert, akkor már késő lesz rájönni, hogy mégis csak kellett volna az a plusz egy téma, amit aznap már nem voltam hajlandó az agyamba vésni

az a gond, hogy nem érdekel

az a gond, hogy nincs ambícióm

az a gond, hogy érdektelenné váltam minden iránt

azért legalább van Kosztolányi novelláskötetem,

meg sok liter teám,

meg tündérszárny színű körömlakkom,

meg buta rajzaim,

meg bohókás párbeszédeim,

meg lélekmelengető zenéim,

meg meleg pulóvereim

meg van nekem egy Macskám, aki az én legkedvesebb mindenem manapság, és aki most ugyan nincs itt, de hiányzik picit, és ez is jó dolog,

meg van nekem egy Helycegnőm, akivel hennát veszünk, meg érettségi után elmegyünk felavatni az új kocsmát depipulcsiban, és versekről beszélünk, meg mindenféle érzésről, és tuti, hogy mi leszünk a legmenőbb emberek a világon

meg van nekem egy nagyon furcsa érzésem, hogy groteszk módon valami kellemes közeleg

pedig ha ránézek a tornyosuló gazdaságföldrajz-témákra, elég indokolatlannak tartom ezt a jóslatot

de majd a másik irányba nézek, ha rossz előérzetem támadna,

arra, amerre az állatok beszélnek és az embereket buszok ütik el, és akkor lehet, hogy mégsem lesz annyira furcsa, hogy kellemes dolgokra várok két kontyigazítás között