vörös függönyös próbafülkékkel álmodom
próbálom belém beszélni, hogy nincs tűiszonyom
mindenféle tompa tárggyal böködöm magam meggyőződést gyűjtve
ha magamból indulok ki, úgysem lesz belőle semmi
a félelem mindig belém vackol
vagy el sem ment, mindig bent pihen
ilyenkor horkant egy nagyot
naponta megfogadom, hogy nem teszem tönkre magam
nincs több karmolás
aztán nyugtázásképp végigszántok a hátamon
mindenhez gyenge vagyok, kivéve a rongáláshoz
a tea vagy kiborul, vagy kihűl
megpenészedem az egy helyben vándorlástól
hogy lépek, de nem haladok
lépek, de visszafelé
lépek, de nem a lábaimmal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése