írtam egy hosszú levelet, aminek a célba találása jelenleg még kétséges, mivel az internet néhanapján rituálészerűen megtréfál, és még vigyorog is hozzá, azzal a kaján vigyorával, tudod, amit ha meglátsz, legszívesebben jól lerugdosnád a közös ágyról, de azért közben tudnád, hogy szereted
akkor most bemutatnám a mese új szereplőjét - nem is tudom, miért csak most mutatom be, mert nem most érkezett ám; valószínűleg azért, mert még nem volt meg a megfelelő álneve (mert itt mindenkinek álnév kell, ez egy ilyen rejtelmes univerzum)
úgy hívják, hogy Lámpás
sokat gondolkodtam, hogy milyen névvel is fedezzem őt; nem volt egyszerű
ez passzol, kifejező
ha rájön, hogy róla van szó, remélem ő is hevesen bólogat majd
vajon miért mutattam be ilyen szertartásszerűen? nem tudom
írhatnék róla nagyon-nagyon sokat, de nem fogok, most legalábbis nem
paranoiás félelmem van a talajtornától
egy doboz earl gray tea pihen a táskámban
megörültem, amikor apukám bejött beszélgetni
ő, akinek nincs identitása, csak megszokott neve, képes olyan mértékű mérget kihozni belőlem, hogy a visszanyelésétől lassan de biztosan meg fogok fulladni, ez tudományosan bizonyított tény
kéne egy kimutatást csinálni, hogy egy ember élete során átlagosan hány rosszul komponált turistafotó hátterében szerepel eltitkoltan
lehet, hogy nem lesz belőlem semmi
lehet, hogy semmi lesz belőlem
lehet, hogy a semmi határán leszek határőr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése