ma van Salinger születésnapja, és én nem fogok semmiféle újévkezdő maszlagot ideböffenteni
nem szeretem, ami itt van;
nem szeretek a barátaimmal lenni, mert nem érdekli őket semmi sem, nem akarják hallani az ezerszer kikoptatott történeteket, nem akarnak kínosan személyes dolgokba bocsátkozni
én vagyok a Réka, aki vörös és elvont, és valamiért különösen sokszor kitalálja a megfejtést az activityben; és ennyi elég is rólam, most, hogy ezt tudjuk, akár a szőnyeg alá is söpörhetjük, inkább meséljünk magunkról, hogy mi lenne a gyerekünk neve, aztán fogjuk meg a mellettünk ülő seggét, és markoljunk bele, de úgy, hogy mindenki lássa
nem szeretek otthon lenni, mert megy a tévé, kiabálunk, ha touchdown van, szitkozódunk, ha a nő nem kapcsolja fel a villanyt, amikor lemegy a pincébe megnézni, hogy mi adta ki magából azt a földöntúli hangot; elmondjuk, hogy mi a baj a másikkal, vagy inkább csak hozzá vágjuk; eldobjuk egymást, aztán úgy teszünk, mintha túlreagálnánk, hogy nem is fáj annyira, hogy szeretnünk kéne, de nem megy; nem is olyan nagy baj, hogy nem akarsz törődni, maradj csak, ha utálsz, legalább legyen kényelmes; udvariasságból megkérdezzük, hogy milyen is volt a hol is voltál? ja igen, na az, és nem szólunk semmit, vagy csak csendben bólogatunk, amikor azt a választ kapjuk, hogy finom volt az ebéd, mert nem figyelünk már
hazafelé, reggel hat óra negyven perc körül úgy éreztem, mintha egy zsebkés fúródott volna a vesémbe
és ha közelebb hajolsz, megsúgom, hogy nem éreztem szúró fájdalmat, még csak térdre sem rogytam; csak melegséget éreztem, a langyos vér folyamát, ahogy megtörik a medencecsontomon az egyenes vonal, és zuhog lefelé a harisnyámon, le a betonra, hogy aztán beletorkolljon egy útszéli csatornafedélbe
van jó pár vágás az ujjbegyemen, meg egy lila folt a jobb combomon; nem tudom, hogy honnan szereztem őket, de biztosan nem messze onnan, ahol a tudatomat vásároltam, mert ugyanúgy fájnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése